Nincs még gyerek? Hűha.....
Gyerek vagy nem gyerek...Kényes téma, mely naponta szembe jön velem mindenhol.
Kezdjük azzal, hogy 35 fölötti, hajadon gyermektelen nő vagyok. És hogy miért? Ennek rengeteg oka lehet: nem akartam, nem lehetett, nem jött össze, nem volt megfelelő partner hozzá és szerintem tudnánk még pár okot mondani! De... ez mindenkinek a magánügye, mint ahogyan az is, hogy ki hogyan neveli vagy nem neveli a gyermekét.
Mindenki tudja, hogy kívülállóként mindig mindenki okosabb, legyen szó bármilyen témáról. Én tisztelem az anyukákat, életet adni egy kisembernek biztosan felemelő és csodálatos dolog. Gyereket nevelni, közben dolgozni, otthon is helytállni szintén nem egyszerű. Ezeket elismerem, mint ahogyan azt is, hogy addig nem fogom tudni átérezni, míg én is anya nem leszek. Ha leszek....
Azt viszont nem értem, hogy miért kell a gyermektelen nőket a társadalom szinte nem kívánt egyedeinek nézni? Főleg ha a fent felsoroltakból nem is tudják, hogy miért alakult így az életünk. Azért mert nem nevelünk gyereket még lehetünk fáradtak, örülünk, hogy ha van szabad időnk és azt magunkra fordíthatjuk. Igen, akkor mozdulunk ki otthonról vagy épp lustálkodunk, amikor szeretnénk és nyilván sok pro es kontra érvet lehet felsorakoztatni.
Viszont nem érzem azt, hogy ettől kevesebb lennék, hogy kevésbé lennék nő és hogy nem lennék ugyanolyan értékes, mint bárki más.
Sőt...mint ahogy tisztelem az anyukákat, azokat a nőket is tisztelem, akik fel merik vállalni, hogy nem akarnak gyereket. Ki azért mert nem érzi magában a késztetést, ki azért mert úgy gondolja, hogy ez a világ már nem olyan, ahova szívesen szülne, ki azért mert úgy érzi, hogy nem tudna olyan életet biztosítani a gyerekének, amilyet szeretne. Tudom, tudom... úton útfélen azt halljuk, olvassuk, hogy ha a tökéletes időzítésre várnánk, akkor semmit nem tennénk meg az életünkben. De szerintem ez akkor is felelősségteljes döntés. Akinek pedig nem lehet gyereke... nos nyilván neki pedig még fájóbb ilyeneket olvasni. Igen tudom, mindkettő oldalnak megvannak azon tagjai, akik fröcsögve mondják az igazukat...
Én csak azt szeretném, hogy ne feltétlenül legyünk mi a gonoszok, akik egy ilyen csodát nem akarnak. Lehet önszántunkból nem, de lehet, hogy a sors akarja így.
