Úgy döntöttem, ellátogatok azokra a helyekre amelyek valahogy rá emlékeztetnek. Nem, nem! Dehogy vagyok mazochista!  Szeretném újraélni minden pillanatát. És sikerül, mert érzem milyen volt mikor vele álltam ugyanott, vagy először irtam le azt, amivel aztán végképp kiadtam magam. Tudom milyen idő…

Jó ideje nem írtam már, talán vártam az ihletet, vagy valami törést. Mert ilyenkor mindig jobban megy. Talán meg kellene próbálnom akkor is, mikor minden "happy". De valahogy jobban tudok írni mikor a lelkemet sanyargathatom közben. Szóval eltelt jó idő, tele boldogsággal, szomorúsággal, és tömény…