Van úgy hogy megvívod a saját harcaidat, de aztán ha megtanultad a leckét jobb ha továbblépsz. Nem harcolhatsz a végtelenségig... hiszen ellene küzdesz érte! Minden nap meghalsz egy kicsit. Ha eddig nem voltál sírós és érzékeny, most már biztosan az vagy. Fohászkodni is képes vagy egy könnycseppért csakhogy megkönnyebbüljön a szíved. Sajog a lelked de a könnyeid lassan elapadnak hidd el. Nem sírhatsz mindig hiszen az eső sem eshet örökké. Vége lesz! Vártál mert reménykedtél, kitartottal mert szerettél, hittél mert könnyebb volt mint szembenézni a fájó és rideg valósággal hogy nem kellesz. Gyáva voltál és most is az vagy mert úgy érzed összedőlt a világ. Pedig csak el kell kezdened élni. Igen nélküle. Most megriadtál mert azt is elfelejted hogy mindenkinél van jobb, van szebb és van kedvesebb. Nem csak nála,  nálad is ezért nincs most veled. De valakinek te jelented majd a világot, úgyhogy ne ess kétségbe. Ma elfogytál ebben, de holnap talán épp ebből tudsz erőt meríteni, holnap már újra érzed hogy élsz!

Most nem tudsz tükörbe nézni,  hiszen mindenért magadat okolod,  csak te lehetsz a hibás... Volt valaki az életemben,  aki bölcsebb mint gondoltam. Azt mondta egyszer, ha valami nem működik, nem biztos hogy te vagy a hibás. Sok idő telt el, de ma már tudom hogy igaza volt.  Mert hiába hoznád le a csillagokat, ha nem a te csillagaidra vágyik a másik. Nem a te hibád, nem te vagy kevés,  ő nem kész rád. Ezért nem szabad haragudnod rá, legyél inkább büszke rá hogy őt szeretted,  és legyél büszke az emberre akit faragott belőled.Mert tudod, kimondatlanul is... Sokat alakított rajtad. Ezért is lesz ezentúl mindig része az életednek. Ezért lesz a szíved legeldugottabb csücske csak az övé. Oda már nem férkőzhet be senki más. Miközben ezt írom, rád gondolok és arra milyen okos az ember ha más valaki szorul tanácsra. Pedig a magam butasága miatt is elmorzsoltam néhány könnycseppet és legalább annyira szenvedek most én is...magam miatt...
Rengeteget gondolkoztam azon aki vagyok, ami vagyok. Sok- sok szemszögből próbáltam magam elé tükröt tartani...nem tudtam milyennek látnak mások. Valójában ez sohasem is érdekelt, mert soha nem akartam másoknak megfelelni. De most mégis kíváncsi lettem, vajon hogyan láthat Ő.  Nem tudhatom a választ és nem is fogok választ kapni. Most azt kérdezem magamtól, vajon én hogy tekintenék magamra az ő helyében? Szeretem magam annyira hogy elvárhatnám tőle, hogy ő is szeressen engem? Hogy várhatnék szeretetet, szerelmet ha önmagamat sem szeretem eléggé? Ironikus hogy őt pedig önmagadnál is jobban szereted. Gondolkozol naphosszat hogyan csinálhatnád jól, miközben a másik nem is akart megismerni téged. Soha nem tett erőfeszítéseket érted, nem akar téged. És soha nem kockáztatott miattad. Neked mégis az jár a fejedben hogy benned van a hiba.

Por csúszott a gépezetbe, mókuskerékbe kerültél mert gyáva vagy továbblepni,  és gyenge vagy folytatni is. Én már tudom, hogy nem csak az ő életéből hiányzik valami hanem az enyémből is. De azt is tudom hogy nem ő az aki pótolhatatlan...Közhely hogy nem az az igazi akivel le tudjuk élni az életünket hanem az, aki nélkül nem. De tudod mit mondok neked?! Mindig ott lesz a mozdulataidban, a szavaiban mert részeddé vált. Van aki észre sem veszi.... De vagy így, vagy úgy mindig veled lesz. Talán nem úgy ahogy eddig,  mert nem lesz senki, aki az egyik kezével ad,  a másikkal elvesz. Nem úgy lesz része a mindennapoknak ahogy képzeled. Megkockáztatom nem úgy ahogy most kívülről látod az álboldog párokat, akiknek az ég világon semmi gondjuk. Legalábbis a világ felé nincs, közben meg keresnek valamit, félrekacsintgatnak, és becsapják még saját magukat is. Nemhiába, a szív igazi csavargó...

De Neked mélyebben lesz a részed, mert sokkal igazabb amit érzel mint a világunkban bármi. Színtiszta szeretet. Ha tetszik, hanem ez valakiben vagy benne él, vagy nem. Nem kell erőlködni, az megöli már csak a csíráját is. Ha nem bújt elő,  vagy időközben elhervadt, újat kell ültetni, de egy másik cserépbe, mert igazán érzékeny bölcső ez...