Legfeljebb nem vesszük észre, vagy nem tudatosul bennünk, hogy azt kértük, amit kaptunk, vagy hogy igazából azt kapjuk, amit kértünk!
Nem, ez nem egy újabb, hogyan kérjünk az univerzumtól gyorstalpaló lesz…

Én a minap eszméltem rá, hogy univerzum mennyire jó fej! Az utóbbi másfél évben szingliként éltem, illetve több olyan kapcsolatban voltam, melyek nem az én javamat szolgálták. Nem nevezném őket a szó klasszikus értelmében vett kapcsolatnak, mindegyiknek voltak jó oldalai és rosszak, melyekre így visszagondolva azt mondom, hogy hihetetlen, hogy akkor, ott ezekről nem vettem tudomást. És itt nem csak párkapcsolatra gondolok, hanem mindenféle emberi kapcsolatra.

Lehet, hogy sokszor érezzük úgy, hogy sokat kell várni egy dologra, ami igaz is lehet. De minden akkor jön, amikor készen állunk a befogadására és ha jön, akkor lehet, hogy szinte mindent megold egyben!

Az elmúlt években sokat foglalkoztam ezoterikus dolgokkal, de idén feladtam. Valószínűleg azért, mert úgy éreztem, hogy nekem nem jönnek be, amit mások több száz oldalon tudnak ecsetelni, hogy mennyire egyszerű és mennyire gyors. Én viaskodom magammal folyamatosan, mert szeretném hinni, hogy működik, de valahogy mégsem hiszem, mert nem érzem az eredményt! És itt a baj! Pedig, ahogy a mostani példám is bizonyítja, igenis hinni kell benne és cselekedni!

Cselekvés, fontos szó! Én anno úgy gondoltam, hogy mindent jól kigondolok, aztán majd úgy elém repül minden. Lehet ezért nem sikerültek a dolgok? J De természetesen nem így működik! Sok munka, odafigyelés, önismeret kell és persze az, hogy felismerd az univerzum eléd küldött jeleit.

Idén nagy változásokon mentem keresztül és ezáltal az életem is megváltozott. Kaptam egy olyan személyt az életembe, aki KELLETT!!! Miután megismertem és vívódtam, egyszer csak belém hasított a felismerés, hogy óóóó hát ezért és ezért kaptam én őt!!! Ő kellett életem azon szakaszában, hogy bizonyos dolgokon túllépjek, végre elintézzem, lezárjam és minden tekintetben átszervezzem azt, amit már régen kellett volna, csak homokba dugott fejjel nehéz volt.

Persze felteheti a kérdést az, aki esetleg egy agresszív, egy alkoholista, egy kicsapongó embert vonz be az életébe, hogy neki vajon arra miért volt szüksége? Oka annak is van.
Velem is megesett, hogy teljesen hitetlenül álltam afelett a tény felett, hogy milyen jól alakul az életem (mert ugye belénk van nevelve, hogy nekünk úgyse lehet jó), szóval annyit hitetlenkedtem mígnem jött valaki, aki „megoldotta”, hogy visszatérjen az életem a régi, sikertelen, megszokott kerékvágásába és jó pár év után, ugyanazokkal a problémákkal kelljen megküzdenem, mint annak előtte.

Ha végig gondoljuk, ha szánunk magunkra időt és ismerjük is magunkat elég jól, akkor átgondolva a korábbi történéseket rájöhetünk, hogy igen, valóban mi akartuk, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy.
Hihetetlen ugye? Miért akarna az ember magának rosszat, szenvedést? Nem feltétlenül ezeket szeretné, csak valamivel igazolni kell azt, amit a múltban „kaptunk” a családunktól! Mert igenis sokat számít, hogy az ember mit hall, lát és tapasztal otthon, miközben felnő.
Ezen kellene kicsit túllépni és elhinni, hogy nem kell cipelnünk őseink terheit!
Hinni kell… elsősorban saját magunkban!