Szeretünk panaszkodni. De vajon miért? Így vagyunk kódolva, magyar népi „sajátosság”, vagy otthon neveltek így minket? Nem tudom, de az biztos, hogy az emberek nagy része imádja! Panaszkodunk a munkánkra, a párunkra, az időhiányra, hogy kövérek vagyunk, hogy soványak, hogy kevés a pénzünk, hogy valaki másnak a hibája, ha a mi életünk nem úgy alakul, ahogyan kellene és még lehetne hosszan folytatni a sort. Piszlicsáré dolgok miatt tudunk keseregni. Akinek pedig igazán lehetne oka rá, az legtöbbször nem teszi.

Fotó: http://www.lelkititkaink.hu/onismeret_panaszkodas_pszichologia.html

A minap elgondolkodtam. Én is szoktam panaszkodni, bár lassan 2 éve próbálom magam lehozni a „szerről”, de nyilván, néha kibukik az emberből. De mire is panaszkodom, hogy kövér vagyok és gyenge, hogy fogyjak, változtassak, hogy nem jövök ki az amúgy nem rossz fizetésemből, hogy a párkapcsolatom milyen, hogy dolgozni kell, stb. Ezeken a dolgokon LEHET változtatni, csak tenni kell érte, nem panaszkodni, mert az sajnos semmin nem segít! Pusztán annyit érünk el vele, hogy megmérgezzük saját magunkat és a környezetünket.

Nagyon nehezen tudom már elviselni, ha valakiből csak a panasz, a szitok és a negatív dolgok jönnek csak ki. Én nem vagyok már ilyen! :) Az elmúlt 2 évben találkoztam a környezetemben olyan fiatalokkal, akik életveszélyes helyzetbe kerültek, gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, mely nem halálos, de ellehetetleníti, hogy normális életet éljenek. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mennyi ember van, aki erőt, fáradságot nem kímélve próbál javulni, túlélni. Sok szenvedés árán, de fejlődik, kitart és nem adják fel. És ekkor itt vagyok én, aki olyan dolgokért képes nyavajogni, amit saját magának okozott és saját maga is tudná rendbe hozni. Természetesen mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, még ha csak arról is van szó, hogy reggel dugóban ült, vagy sokan voltak a villamoson, DE! Gondoljuk végig, ami most felbosszant, idegesít, az 1,2,3 év múlva is fog? Tehetünk az ellen, hogy máshogy éljünk és ezáltal elhárítsuk az okot ami miatt panaszkodunk? Közhely, hogy a változás kívül esik azon a bizonyos komfort zónán, de IGAZ! És ami a legfontosabb, szintén közhely, hogy magaddal/ magadból indul ki minden! Ha jól érzed magad, azt a külvilág is megérzi és jó dolgok kerülnek az utadba! Ha nem, akkor is ugyanígy működik, csak negatívan.

                                              Fotó:kalohírek.hu

Tudom, most felmerül a kérdés, hogy aki mélyszegénységben él, vagy tartós beteg, elveszített gyermeket, erőszak áldozata volt, stb., ők hogyan legyenek ők pozitívak, bizalommal a világ felé. Ezt sajnos nem tudom megmondani, mert nem vagyok szakember. Tudom, hogy nehéz, mert sokszor én sem vagyok rá képes és nem is kell mindig annak lenni. Nem lehet, megerőszakolni magunkat pedig nem l ehet és nem is kell. De vannak olyan szituációk, amiben igenis meg kell látni a jót!

                                           Fotó: www.joportal.hu

Ezen gondolatok azokra vonatkoznak, akik élhetnének boldog és teljes életet, de nem teszik, mert semmi nem jó nekik! És ezzel a panaszkodással és önsajnálattal nagyon sok időt pazarolnak el. Helyette örülni kellene, hogy élünk,hogy tudunk mit enni, van fedél a fejünk fölött, van aki szeret minket, reggel elindulhatunk dolgozni, este hazamehetünk, kifizetheted a számlákat, ágyban aludhatsz, süt a nap, moshatsz, mosogathatsz a családod után, van aki megkérdezi, hogy hogy vagy, valaki rád mosolyog, stb. Nagyon nagyon sok olyan dolog van az életben, aminek örülhetünk, amiért hálásak lehetünk, csak észre kell venni őket és elfelejteni a panaszkodást!
Én próbálok egy ideje így élni és ugyan nem lett több pénzem, nem élek jobban, ettől nem fogytam le, de hogy belül jobban érzem magam, az biztos! Próbáljátok ki, szerintem megéri! :)

Fotó: boldogsagprogram.hu/rovat/leckek-a-boldogsagfokozo-hala

Gyakorlat: Folytasd a mondatot: Hálás vagyok, mert....
Itt mindent leírhatsz, a legapróbb örömödtől a legnagyobb sikereken át mindent! Próbáld ki, minden nap és meglátod, hogy milyen változásokat idéz elő benned!