Sokszor olvasni arról, hogy hogyan éld át a szakítást, hogyan éld meg valaminek vagy valakinek az elveszítését. De mi van a másik oldallal? Amennyiben jön a boldogság, a szeretet, szerelem, törődés. Be tudod fogadni? Gondolkodj el rajta egy kicsit. Igen? Akkor szerencsés vagy! Sokan vannak ugyanis, akik nem képesek erre. Nem hiszik el, hogy szerethetőek, hogy van, akinek ők jelentik a mindent, akivel lehet és szeretnének törődni. Hihetetlennek hangzik, ugye? Pedig így van. és még ők sem tudják magukról mindig…

Lehet legyinteni, hogy és akkor mi van? Majd túllép rajta az ember, könnyen be lehet ezt fogadni, mit befolyásolhat ez? Mindent! Az ember hozzáállását saját magához, a párjához, a környezetéhez!
Én azt vallom, hogy az ember hangulata, rezgése befolyásolja a környezetét, hogy mi hat rá, kivel találkozik, hogy beszélnek vele, hogy viszonyulnak hozzá. Mindennek az alfája és omegája, hogy az ember éppen jóban van magával, vagy nincs!

Általában (saját tapasztalat) azok az emberek, akik nem hiszik el, hogy szerethető lények, az életük folyamán valamilyen traumát szenvedtek el, vagy csak olyan környezetben nőttek fel, ahol ezek a dolgok nem természetesek. Ezért frusztráltak, gátak vannak bennük, amit nagyon nehéz feloldani! Hiába mondod, hiába bizonyítod minden nap, kétségek gyötrik a másik felet. Ez pedig konfliktus forrás. Mint tudjuk, a nők nagy kombinatorikák, bár meggyőződésem, hogy a pasik is tudnak agyalni rendesen és olyan összefüggéseket találni, amik nem is léteznek. Sokszor alaptalanok a felvetések, csak azért fordul meg a fejünkben, mert magunkban nem vagyunk biztosak!

Miért van az, hogy nem tudjuk megélni a jót? Hogy ha valami rossz történik elkönyveljük, hogy ennek „így kell lennie”, de ha valami jó történik, abban kételkedünk?
Mindig ott van a kisördög, hogy ez tényleg igaz? Elhihetem, hogy velem is jó történik és jól érezhetem magam? Hovatovább boldognak érezhetem magam? Vagy, hogy nem merek boldog lenni, mert utána úgyis csak rossz jön és ahogy az öregek szokták mondani, meglesz még ennek a böjtje!

Ne féljünk, merjük ezt is megélni, mint mindent! Merjünk boldogok lenni, ne csak a rosszakba tudjuk beleélni magunkat teljesen! Tudom, hogy nehéz váltani, de legalább meg kell próbálni! Veszítenivaló nincs, csak tapasztalat szerzés, jó esetben boldogság a jutalmunk! Mert ha nem így állunk hozzá, nem biztos, hogy észrevesszük azt az egyet, amit nekünk szánt az élet.