A társkeresés, az egyedüllét sokunk életében jelen van. Szándékosan nem írtam magányost, mert az egyedüllét nem mindig jelenti azt, hogy az illető magányos is. Környezetemben sokféle ember és kapcsolat található. Van aki már nagyon régóta vágyik társra, de nem talál. Van olyan is, aki nem is akar, mert azt mondja, hogy ő így is boldog, nem akar alkalmazkodni senkihez, jó neki így egyedül. Vannak, akik párkapcsolatban élnek ugyan, de társas magányban, szerintem a legrosszabb. vannak akik kifelé azt mutatják, hogy minden rendben, minta kapcsolatban/ házasságban élnek, közben pedig otthon fagyos a levegő. Természetesen boldog párkapcsolatban élők is vannak, csak sajnos ők vannak kevesebben. Vagy csak körülöttem? Cáfoljatok meg! :)

A probléma szerintem azzal van, hogy bár egy felgyorsult, rohanó világban élünk, de a társadalmi elvárások megvannak. Menj férjhez, szülj gyereket. Ha 35 évesen nem vagy férjnél és még nem szültél gyereket, akkor úgy néznek rád, mint egy UFO-ra. Holott lehet, hogy már hosszú ideje boldog kapcsolatban élsz, egészségügyi okokból nem lehet esetleg gyereked, nem akarsz… számtalan oka lehet, de a társadalom ezt nem veszi figyelembe, csak bíráskodik.
Emiatt is és az otthonról „hozott” örökségünk miatt sokakban gátak, félelmek alakulnak ki, amivel csak nagy munkával lehet megbirkózni, ha egyáltalán meg tud valaki.

Ezért vannak olyan kapcsolatok, melyek már nem működnek, de mégsem tudunk belőle kilépni, mert visszatart, hogy akkor megint egyedül, elölről kezdeni mindent, már benne a korban, hogy lehet új életet kezdeni, stb. Ezért inkább egy nem működő kapcsolatban maradunk megszokásból, kényelemből, ami viszont senkinek sem jó. Ilyenkor jönnek a félrenézések, félrelépések, majd ebből a vita, ami még jobban elmérgesíti az amúgy sem működő kapcsolatot.

wallpaperstone.blogspot.com


Ha egyedül vagyunk és nem jön a vágyva várt társ… valószínűleg még nem állunk rá készen legbelül. Lehet, hogy az eszünk úgy érzi, hogy igen, de valami mégis visszatart. Legyen akár ez önképzavar, akár félelem, akár egy régi sérelem, bármi! Oka van mindennek és nem azért mert csúnyák vagyunk, vagy szépek, vagy túl soványak vagy túl kövérek. Fontos, hogy az ember szánjon időt arra, hogy megismerje saját magát. Itt nem arra gondolok, hogy az általa rigmusként ismételgetett sablonokat mantrázza magának, melyet már már el is hisz, hanem hogy valóban nézzen magába és derítse ki, hogy ki is ő valójában és mit akar!
Amint ez megvan és őszinte tud lenni saját magához az ember, akkor indulhat el az igazi úton! Ez nagyon sok munka és időbe telik, de megéri!!!

www.pixwordsanswers.co

Hajrá!!!